Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Marel Marie indította 13 éve
Kaptam egy ilyet...
Fura, de mikor az Ön itt közszemlére tett írásait olvasom, folyamatosan egy érzés szökik elém: ezeket Ön saját magának írja, inkább rá-rátapintgat saját létének lüktetésére, s bárki bármit mond, Ön mosolyogva megértő.
Freud, meg nem mondom, melyik írásában, talán az 1097-es 5 előadásában az Államokban, talán az Állomfejtésben vagy A pszichoanalízisben, a bánat tudja, hol is, de van egy igen érdekes észrevétele, amikor a pszichoanalízis jövőbeni útjairól, lehetőségeiről szól: a költészet és a tudattalan kifürkészéséről.
Ön meglehet, hogy számomra rosszul és nyelhetetlenül ír - ám mégis: nem lehet, hogy az ön tudatalattija szeretne az íráskényszer fedezékében megbékélni az Ön tudatával?
Gondoljon Csehovra, Dosztojevszkijre, Byronra... (azért nem rossz társaság :)))
Hozzászólások eddig: 0
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás