Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ott állt a tisztáson, felrémlik képe.
Bíborruhába vonta a lemenő nap fénye.
Hatalmas dús lombkoronája és törzse,
megannyi élőlénynek volt menedéke.
Kéjesen nyújtózott ágaival a nap felé.
Apró cinege röppent ágára, éppen elé.
Kecsesen mozgatva szárnyát, szalutált.
Csőrében fűszállal, dúdolva tovaszállt,
A tölgy udvariasan köszönt, vigyázva arra,
hogy úri büszkeségén sose essen csorba.
Picit bólintott, épp annyira csak,
mint pajkos szellő, éjjeli árnyaknak.
Mikor a cinke már nem láthatta,
a tölgy csodálattal nézett utána.
Fájó, de büszke szívvel arra gondolt,
milyen jó, hogy öreg és megfontolt.
A kismadár szárnyal ágról, ágra,
nem is gondol az édes szabadságra.
Bezzeg ő! Egy ily tekintélyes fának,
példát kell mutatnia minden fiának.
Miként kell mozdulatlan, egyenesen állni,
a félelmetes tomboló vihart csodálni.
Hogyan kell zúgni, síri szellem hangon,
mikor az erdőre száll a suttogó alkony
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!