Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Radnai istván:
ÖRÖKSÉG
Mottó: "S letépik a virágot mely anya és leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is"
Guillaume Apollinaire: Kikericsek
(Radnóti Miklós fordítása)
elérte már költőnk a pontot
bár szilánk felnyitotta a fejét
versén a hiány semmit se rontott
csak az olvasó agya lehet setét
és ránkcsókolta az utolsó szerelmet
lettem szerelmei ölében gyermek
ki feloson s lenéz a hídra
a víz fölé hajol
a szennyes árral elrobog a titka
még mindíg gyönyöreiről dalol
válasszon el tőle bár egy század
befoghatnád kritikus szádat
s földig hajol az alázat
ez az a pont hogy vesszőt
sem vehetsz el ködbe veszőt
ne keress itt lelhetsz engem
s a kopár gyalázat
mely írni hergel
e század szennyét sokasodni látja
műanyag-sziget az vak óceánra
épül terül s kerül
ki szaporítja vécépapírra
s mint vihar a deszkáján elül
porának merre lesz a sírja
bár szilánk felnyitotta a fejét
versén a hiány semmit se rontott
utóda kisbetűvel írja
de őrizni nem restelli a becsét
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!