A cirkusz elvonult
a tájra csend borult
a sátor megürült helyén
már az őszi  szél kavar
-játéka rőt avar-

csak egy csendes halvány
trombitahang-foszlány
hallik, itt motoszkál
- véletlen megrekedt
bokrok közt kerengve -
majd lassan tünik el...

...de egy-két pillanat
- csoda és ámulat,
titok és varázslat -
mi megmaradt a szíveket
finoman melengetve még

...és lám a díszes társulat
fáradtan tovább haladt
hisz holnap este várja
ismét új közönség...

Kigyúl a rivalda,
ott állok kalapba`
vagyis cilinderbe`
(mesterségem jegye)
figyel a publikum
- varázslat, unikum -
erre vár a tömeg
én meg csodát teszek...

A kártyát bűvölöm
- erre jó bűvköröm -
válassz egyet bátran
mindig kitaláltam...
...kék kendőből piros
majd sárga lesz - látod?
tapintsd meg nem tilos!
ügyesen csinálom?

Cilindert levéve
nyúl ugrik belőle
s repül a sátor
tetején a bátor
galambpár - nézzétek!
látom hogy egyesek
szájtátva figyelnek
- sok bájos kisgyermek -
tán még irigyelnek...

Produkcióm fogytán
meghajolok immár,
örömet okoztam:
ennyi a jutalmam...
...és végül meglátom
nyulam is csak álom
fájó galambszárnyon
repül a rideg való:
nem vagyok más,
csak egy csaló!

lépkedsz a kötélen - ügyes
fickó - modják többen,
cseréptálakkal kezedben,
inog veled a drótsodrony lám
- jobb lenne tán lengőhintán

dobod a tálakat sorba
egymás után felfelé
egyet, kettőt, és így tovább
ezt dobd, azt kapd -
el ne téveszd
ha mellényúlsz, és elvéted
vagy meginogsz -
itt a vég
törik a tál és az élet
hát jól gondold át
merre lépsz - ugye félsz?

a rivaldafény rezeg,
hallod a dob pereg,
és közben rád ezernyi
kiváncsi szempár mered -
- egész embersereg
várja - mi lesz veled,
bukás vagy dicsőség vár

életed a veszély -
nélküle mit sem ér
már a nap - üres, sivár
ha nem lépsz fel
s nem ünnepel, s kiabál
embersereg -
mi lesz veled?

Cirkusz az élet -
- a manézs a fények
elvarázsolnak,
nem érdekel a holnap
búja és baja -
gondolod tán:
hisz én vagyok
a bohóc maga...

...láttál te már
vidám bohócot?...

...kívül a festék
elfedi arcát,
a fején visel
rőt pamut parókát
hangja harsány,
ontja a tréfát -
- de belül a lelke
kínokat él át,
könnygyöngyök sorjáznak
belül hova nem lát
a széles közönség -
- szívében bánat ég.

...este lemossa
a festéket
képéről - nincs szín,
s ott marad
festetlen arca
és fáj a kín
szakad a szív
- a letett pamutkóc sikít -
miközben issza könnyeit...