megyek, s álmodozok'
szememben csillagok,
éberen álmodok,
- azt álmodom: szeretsz -
aztán látom távol:
elsuhant az élet,
már fázom és félek

megyek a síneken
(szívemben szerelem)
a táj már idegen

de azért követem
s remélem meglelem
mit is? - már nem tudom
- elfoszlott bánatom
magam mögött hagyom
elkopott múltamat

egy, ami itt marad,
itt duruzsol bennem,
nem hagy elfelednem,
szűköl a lelkemben:
ugye szeretsz engem?

felhő
(lebben)
eljő,
s szebben
fénylik
- látod,
égbolt,
álmok,
napsugár
itt
játszik

- látszik -

kezed
s kezem,
szemed
s szemem,
komoly
játék,
szép
ajándék,
tudom,
érzem:
élem,
s éled,

- szív
nem
téved -

szavak, csak szavak,
mik sorjáznak bennem,
gondolatfoszlányok,
érthetetlen nyelven

(mindhiába keresem
hisz megfejthetetlen)

szavak, s ismét szavak,
csakis rólad szólnak,
ki sem mondott kérdésekre
csenddel válaszolnak

egy másik világ
küld jeleket
melyeket
falaim visszavernek
(hallod a hangot?)
szemem rebben
pattan az ér
(ez nem ér!
nem mondták hogy fáj)

temetetlen holt percek
hevernek napomban
(halomban)

vigyázok, nehogy
rálépjek a semmire
(zuhantam eleget)
romok közt járok
- válaszra várok -
mi ez? halott város?

dehogy

(az életem)

körmével szántja
arcomat a szó -
- nem vagyok erre
a világra való

ma már nincs rózsaszín
plüsstakaró,
csak durva daróc van:
rideg jég-való

(coki neked! ébredj,
bolond álmodó...)

...mert neki szól a vers...

Kincsem, mesélj nekem szépet,
fátyolszárnyú tündérkéket
fehér bárányfelhős eget
honnan napsugár integet

- nem akarsz? majd én mesélek -

Szivárványát esős égnek
melyen fénymanócskák lépnek -
-vagy nyáresti lenge szellőt
mely megsimít minden élőt

- miről szóljon még a szavam? -

tudom jól, már rég este van
aludnod kéne már drága
szívem tündöklő virága
tiéd az éj legszebb álma!

a vágy titkokat zsong - figyelj
ránk vonva édes fátyolát
jöjj közelebb hamar - ölelj!
érezd a langy éj mámorát...

két erős kar mi körbefon
érzem: repít, simít - nagy ég!
agyamon halkan átoson:
mi van ha most sikítanék...

harapva ajkam fulladok
nem bírom visszafogni már
érzem: lángfelhőn táncolok
s öröm-dalom az éjbe vág

a szív megáll - egy pillanat
...szédítő szakadék...zuhanás
"ne félj kicsim hisz tartalak"
lehel fülembe suttogás...

testemben érzem életed
édes szent boldog révület
szikravarázs és szédület -
- örvénybe hullni jó veled!

Szerelem

Gyengéden öleli át karcsú nyakát,
fölébe hajolva tölt sok éjszakát.
Szemében álmok, vágyak tüzes képe,
fülében zeng most a szférák zenéje,

Szeretve simítja törékeny testét,
véle tölt el számtalan szép estét,
mint lelke húrján, úgy játszik rajta,
tanítja szerelmes, álmodó dalra.

Figyelmes szemét le nem veszi róla,
mintha hozzá épp angyalsereg szólna,
feláldozná érte - tudom - mindenét,
imádja őt: szépen zengő hangszerét.

megfakult fénykép
melyről a múlt hunyororg
rajta még remény vagyok
arcomon öröm-nyomok
- látszik -
boldog vagyok

de gyorsan elosont
minden jó,
s körbefont a bánat
- mint ágat
őserdőn a millió lián -
tőle lelkem
elszáradt

most vagyok semmiért
létem csak ennyit ért
a végzet rálegyint
a hiány itt sivít
- nincs sehol -
hiába kérem

így bután ballagok
sáros utak vezetnek
zápor mossa arcom

(soha nem feledlek)

˝*˝*˝*˝*

...mert bár már több mint 12 éve vagyok egyedül, de még mindig fáj...

oson a hegy fölött
a nyári alkonyat,
napfáklyánk utolsót lobban,
lángoló sebet fest
az ég arcára,
mielőtt végleg elmerül
az éj habjába