Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Poézis - poéta közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Poézis - poéta közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | H Éva | 0 hozzászólás
13 éve | H Éva | 0 hozzászólás
partra sírja utolsó csendes könnyeit,
mohos gyökérkezek markolnak belé,
bár távol a szabadság övé
tó hátán szétterülve ring az álom,
víz szélén suttogva int a táj
- nem tudja hogy mi fáj -
hogy mennyi bánat surran
a látszólag békés habokban
majd ajkán mosollyal
lábujjhegyen eloson a délután
(hisz csak egy érzés volt csupán)
***
...a kép hatására született ez a pár sor...
|
|
|
13 éve | H Éva | 4 hozzászólás
bokrok tüskés ágain fennakadt,
fáradtan csüng
a tépett éjszaka
- elkoszolódott létét
tisztára álmodja -
alszik a világ,
fejét térdére hajtva
13 éve | H Éva | 3 hozzászólás
oson a hegy fölött
a nyári alkonyat,
napfáklyánk utolsót lobban,
lángoló sebet fest
az ég arcára,
mielőtt végleg elmerül
az éj habjába
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás