inkább kutyám lenne

kutyám jobban tudná
jó hogy velem lakik
hogy örökké tarthat
nem csak néhány napig

jobban megbecsülné
jó dolgát ha volna
ha minden szép fohász
csakis róla szólna

inkább kutyám lenne
emberül karolna
csendes szép hűsége
igaz vigasz volna

Csukd be az ajtót.kulcs sem kell,ha elhagysz, ennyi!

Világtalan vagyok nem várok már többé más senkit .

Vak vagyok állam a térdemen, magamba zárkózott.

Igazán nem tudom, vajon beteg vagyok, vagy halott? 

Vakként létezem, és az én világom színtelen.

Tudod Uram, nincs ennél szomorúbb történet, 

Mert volt egyszer egy ember egy helyen,szívemben

Jól megvoltunk, de túlságosan hamar ért véget. 

Nem tudott a barátom lenni, önmagán túllépni,

Egy őszi éjjel gyötrődve kifakadt a kelevény,

Kínlódva, de azt tettük, amit tennünk kellett,menni.

az idő élén egyensúlyozok
- agyamban magány tántorog -
ujjam hegyén a föld forog

suhannak széles tengerek
szemem előtt - s én szenvedek,
mert lelkem fázik nélküled

Azt tudom, mikor rám nézel

Annyi minden , amit nem értesz

De ha az időd rám szánnád

Tudom, szívemben megtalálnád

Azt a lányt, aki néha fél

Nem mindig erős,sose kér

Látod fájdalmát,de mit ér?

Egyedül vagyok,elmentél.

Mennék,futnék,szaladnék hozzád

Akkor karjaidban tartanál?

Mindentől megvédenél,tudnál?

Mondd, itt maradnál vagy elfutnál?

Nap mint nap, minden nap eljátszom

Hogy irányítom az életem

Hazatérek, kulcsom fordítom s rázárom

Nincs ott senki, senki sem törődik velem

Ó, mi az értelme,ha vannak vágyaid

küszködsz próbálod valóra váltani álmaid

Ha nincs is senki, akivel megoszthatod

Sivár hidegen kong a kihűlt otthonod

Ne fuss el, ha melléd végre odaérnék

Itt van rád szükségem, töröld le könnyeim

Hogy ölelésed elűzzék félelmeim

Ha értenéd!

Radnai István:

ABLAK

Mottó: "börtön ez, mit magam, magamnak emeltem,
ajtót, ablakot tenni rá, felejtettem. "
Pásztor Piroska: Átölel a csend

betöröm rácsát ablakát betöröm
vasajtóm kitárom folyosót árkot
egy perc alatt karodban kiások
rigóhangon tör fel az öröm

hol vagy magány pecér vagy kerítő
egy gombnyomás a síró rádión
őrjöngök rángok durva dáridón
vágyat s lányt ajánl egy félvilági nő

ledéren térdepel indaként átfon
mint megtesz a kéjért s azért hogy ártson
ölének füstölgő kürtőjébe mártson

de hallod mégsem vulkáni bomba robban
ősi vad sámán rezdül a dorombban
karvaly rikolt a fákon teli torokkal

jégvirágos szempillámon
megcsillan a hajnal,
forróság van, mégis fázom:
dermesztő falakkal
rámzuhan a nappal

bepárásult lelkem tükre,
szavaim nem találom,
ha ráírnám fagyos ujjal,
elolvasnád barátom
jégbe fagyott magányom?