Hűs hulláma a fekete égnek,
Az álomvilág újra felidéz,
Lágy ringása lépteidnek mikor
Látomásként éjemen végigmégy,
Gyáva a nappalok valósága,
A képzelet testetlen szárnyaló,
Tér-időt vágyakkal levetkőzve
Álmokat, örök titkokat tudó,
Sejtjeinkben ébredő érzetek,
Oldhatatlan kötés létezésed,
Derengő fény óvó tekinteted
 
Foszlik az éj, tűnik már az álom,
Átkozott napra ébredek, tudom,
Jeltelen semmiben  jöttöd várom

Acélszürke párhuzam
röpített hozzád,
a táj rohant,
rám nevettek
a virágok, a fák,
reggeli harmatban csillant
felém a napsugár,
őszike dalolta:
siess,
a szerelem vár

Rám vártál,
mosolyod beszélt helyetted,
mozdulatod,
ahogy a kávét elém tetted,
féltő érintésed,
mikor arcom megsimítottad,
rebbenő kezed,
mikor
ujjad ujjaimra kulcsoltad

és beszélt karod,
mikor lágyan átkaroltál,
s beszélt tested,
mikor magadba fogadtál

és beszélt a csend,
mikor meztelen testünket
betakarta az alkonyat

párologni kezd az éj fala,
mikor mögé szökik a fény,
pajkos szikráit szerteszórva,
magát lelkembe simítja

néha még égre tör a láz,
szemünkbe csillan napfény selyme,
akkor lángot vet a parázs,
szívünkre borul vágyunk leple

néha még kézenfog a bánat,
néha még köd üli a tájat,
ám szemem távolba néz
s szívem dobbanni kész

(csak fátylas hajnalon
von magához a fájdalom -
- mikor gyanútlan álmodom)

tenyerem vonalába símulva
ott lapul még a mosoly,
mi rá arcodról tapadt

- s én utánad küldtem titokba'
hogy te se légy annyira komoly -
 
álmomból ennyi maradt
(tőled fakadt kis emlék)
hisz itt voltál nemrég

- ideálmodtalak -

ablakon lesem
kormozott egem,
kertemben kószálnak
bágyadt árnyak

- éjfél elosont
s én titkon várlak -

rebben szemem,
reccsen az ágy,
blúzom alatt símulva
lapít a vágy

megyek, s álmodozok'
szememben csillagok,
éberen álmodok,
- azt álmodom: szeretsz -
aztán látom távol:
elsuhant az élet,
már fázom és félek

megyek a síneken
(szívemben szerelem)
a táj már idegen

de azért követem
s remélem meglelem
mit is? - már nem tudom
- elfoszlott bánatom
magam mögött hagyom
elkopott múltamat

egy, ami itt marad,
itt duruzsol bennem,
nem hagy elfelednem,
szűköl a lelkemben:
ugye szeretsz engem?

felhő
(lebben)
eljő,
s szebben
fénylik
- látod,
égbolt,
álmok,
napsugár
itt
játszik

- látszik -

kezed
s kezem,
szemed
s szemem,
komoly
játék,
szép
ajándék,
tudom,
érzem:
élem,
s éled,

- szív
nem
téved -

agyam bugyrában csikorog az emlék
- mint bőrbakancs a frissen hullt havon -
én sem tudtam, de boldog voltam nemrég,
s most nem maradt más, csak a fájdalom

ágyam alá lopva behasalt a bánat,
a kamrapolcon kuporog a csend,
az ég mint delnő, a tejútból sálat
kanyarít nyakába odafent

fülembe halkan súgdos vánkosom
- még álmomban is hallom sóhaját -
s én még jobban magamhoz szorítom
el ne mulasszam egyetlen szavát

mert arról mesél nekem csendesen
- zizzenő hangja éjbe vész -
hogy volt egyszer egy szerelem,
szép álom volt - de vége, kész...

a vágy titkokat zsong - figyelj
ránk vonva édes fátyolát
jöjj közelebb hamar - ölelj!
érezd a langy éj mámorát...

két erős kar mi körbefon
érzem: repít, simít - nagy ég!
agyamon halkan átoson:
mi van ha most sikítanék...

harapva ajkam fulladok
nem bírom visszafogni már
érzem: lángfelhőn táncolok
s öröm-dalom az éjbe vág

a szív megáll - egy pillanat
...szédítő szakadék...zuhanás
"ne félj kicsim hisz tartalak"
lehel fülembe suttogás...

testemben érzem életed
édes szent boldog révület
szikravarázs és szédület -
- örvénybe hullni jó veled!