Poézis - poéta közösség

Poézis - poéta közösség hírei, vers

Karácsony éjjelén

Karácsony éjjelén

Kemény egy éj,
de ne félj, rabló sem jár.
(Haha!)
A gyermek sem jön haza
(bánat díszíti fádat)
bár megszületett. Régen volt…
Hódoltam neki. Tudta talán:
mindenki szereti, de hitte-e?
A hívőnek nincsen senkije,
Csak ő – Mária fia - és a szeretet.
Megosztom veletek.
Legalább.
Kemény egy éj...,
de ne félj, rabló nem jár.

Utolsó hozzászólás

Radnai István üzente 13 éve

B Ú É K búúú nélkül!

Kedves Írók és Olvasók, kedves Marie Marel békés és gondoktól mentes új évet kívánok!
István

A szalmabáb álma

13 éve | H Éva | 2 hozzászólás

network.hu

azt álmodtam, nem volt
kabátomon száz folt,
sőt egyetlen egy sem,
büszke délceg léptem
koppant az úton

mert azt nem is mondtam:
volt két izmos lábam,
nem seregélyt vártam
kiszikkadt mezőn
- simít fényözön -

nézem fenn az égen
madarak röptében
- milyen ismerős! -

majd szemem megrebben,
szívem összerezzen,
vagyis csak rezzenne
ha egyáltalán lenne

- hátamban karó,
és akárhogy tagadnám
ez itt a való! -

Utolsó hozzászólás

Mérges Vass Eta üzente 13 éve

Remek bizony ...

Tenyerem vonalába

13 éve | H Éva | 4 hozzászólás

network.hu

tenyerem vonalába símulva
ott lapul még a mosoly,
mi rá arcodról tapadt

- s én utánad küldtem titokba'
hogy te se légy annyira komoly -

álmomból ennyi maradt
(tőled fakadt kis emlék)
hisz itt voltál nemrég

- ideálmodtalak -

Utolsó hozzászólás

H Éva üzente 13 éve

Köszönlek, Imre :)

Előzmény

rozsdás

13 éve | H Éva | 2 hozzászólás

network.hu

rozsdás drót tartja össze
a napok széthullni készülő hadát,
de éjemet a képzelet
rózsás szalagja fonja át

Utolsó hozzászólás

H Éva üzente 13 éve

...igen - egész halom...és rózsaszín masnival vannak átkötve ;o) :P
(brrr - nem szeretem a rózsaszínt :D)

Előzmény

Az ébrenlét peremén

13 éve | H Éva | 0 hozzászólás

Érzem, közel az ébredés
a sötétből iramodva
tör elő a létezés
(a rozsdás síneken)
s zaja oly idegen
a valóságba beleszövi
neszeit az álom,
függök pókfonálon,
pillangószárny zizzen
az illatos légben,
hullanak új szavak
s már lelkemen acélfonat
- elfut az álomvonat,
csak rideg való marad.

(bádogvilágomra savas esőt
könnyez az Isten,
hisz jobb dolga nincsen)

...ajkán mosollyal...

13 éve | H Éva | 0 hozzászólás

network.hu

partra sírja utolsó csendes könnyeit,
mohos gyökérkezek markolnak belé,
bár távol a szabadság övé

tó hátán szétterülve ring az álom,
víz szélén suttogva int a táj
- nem tudja hogy mi fáj -
hogy mennyi bánat surran
a látszólag békés habokban

majd ajkán mosollyal
lábujjhegyen eloson a délután

(hisz csak egy érzés volt csupán)

***

...a kép hatására született ez a pár sor...