Egy az Istenünk,
az istentelenek nyomorult Istene,
ki a fájdalmat bőkezűen szétosztja,
kurvaként futtat minket a pokolba,
- útszéli kóbor kutyákat -
kik az édent soha nem látták,
kiknek az eredendő bűnből se jutott
mert almánkat mások befalták,
Káin bélyegét viseljük arcunkon,
darócból szabunk ruhát,
de nem alázatból, csak mert bőrünk izgatja,
játszunk az idővel,
kezünkben hamis kártya
és cinkelt hitünk is,
szánkból a szó hamisan cseng
mint repedt harang
mi romos templom toronyban leng,
mit hájas isten-szolga húz félig berúgva
a lopott mise-bortól,
nekünk nem jut majd a
lélekharang csilingeléséből,
lehet egy földdarab sem,
hogy rothadó testünket befogadja
és nincs senki aki megtalálja
a végítélet barlangját
és egy kulacs vizet hátrahagyva
a pusztulás hegyét egy sziklával ránk zárja

kiperdülnek ujjaim rácsán
a remények,
s nézek utánuk bambán:
hová szemerkél álmom -
- már csak a semmit tartom

mintha benne lenne
a tegnap édese

- hazug mese -

(a való már ott jár
a tulsó parton)

Radnai István:

SOR(S)CSEREPEK
(ötvenhat újratöltve)

és ha és aki az életet hajtja hanyag
figyeld a leszálló napot
mint némely vezető vagy kormány
az este szinte állapot
mellett helyett vagy éppen ormán
ágvégein harmatos vér tapad

simán áramló bársonyos víz örvény
önmagában létezik felkarol vagy elragad
lehajló őszi foltos napsugár
kenyér mely megszegett akár a törvény
tertszése szerint árad vagy öl vagy simogat
színes levélruhában áll
a fákon átüt elszabadult égi jármű
a hatalom golyója eltalál
hullócsillag rakéta üstökös vagy bármi 

http://soundcloud.com/user1690796/10-eso-esik

magam köré zártam a napot
begomboltam minden pillanatot
fejemen ül zord magánykalap
- ma is hiába vártalak -

Radnai István:

TELIK A HOLD

mint árva szőke dallam
citera szól az égből
szilvából és abból is a kékből
pálinka illata száll halkan
koccintanak ezüstpohárral
a hold immár a kocsmaasztal
megnőtt árnyékuk egy arasszal

a kocsmáros sem főzet
elaggott a szőlősgazda
csak a patak csordogál a dőre
nem is terem itt csak lőre
nem telik nekünk parasztra

bár hordta a gallyat és hasábot
gurította a cefrés hordót
ki mondta akkor jólét lakott
itt de a nedű oltotta a gondot

gyermekként bámultam csípte nyelvem
pedig a főzdében mégis nagyot nyeltem
hogy a zavaros cefre így átváltozott
olajsárga nedű cseppent párologhatott
mert színes álmaimban vissza-visszatérnek
bajszuk pödrő vén legények
s a lányok lelke úgy sikongat
rég temetett pap is megkongat
értük egy repedt harangot
hozzá a kántor köszörüli már hangot

bizony savanyú pusztulásban szaglik a fák alja
már nem az öreg fa körtvélye hull
lassan szagolhatom alul-
ról mint ibolyát árnyékba von a sarja

de sebaj nótát pengesd
búsulni ne engesd
öreg barátom mosolyogj bajuszod alatt
egy aki emlékszik itt marad
hát tölts nekem

 Sorspók sző gondhálót:
homlokomon nő a redő -
- jöjj napfény, űzd el,
sugarad legyen póktemető!

Megtörtént? Nem......de megtörténhetett volna..

"Ma későn este - zárás előtt pár perccel - egy városszéli bevásárló központban, eddig tisztázatlan okokból egy fiatal férfi lövöldözni kezdett, melynek során 22 ott tartózkodó /dolgozó, vásárló/ személy életét veszítette. Az elkövető tettének végrehajtása után lőfegyverét eldobta és kezét felemelve - mosolyogva - megadta magát egy biztonsági feladatokat ellátó üzleti dolgozónak.